Reklámok

A családi üzlet

mad king header

A harmadik éjszakára a tömeg akkorára nőtt a Thorn kastély körül, hogy máglyáik egészen a folyóig értek, összefüggő láncolatot alkottak, mely olyan messzire nyúlt, ameddig Oswald Thorn király csak ellátott.

– Biztos voltam benne, hogy a szendvics-fáim lesznek a megoldás erre az éhínségre. – dörmögte Oswald. – Az éhínség miatt zúgolódnak, igaz?

Dribbin, a király aszott tanácsadója érezte, ahogy kiszárad a torka. A király nem riadt vissza attól, hogy fejét vegye a rossz hírt hozó tanácsosoknak.

– Azon igyekezete, Felség, hogy hús, sajt és kenyér földbeásásával etesse népét igen bátor tett volt, de most másról van szó. A fiának volt egy újabb… balesete.

– Micsoda? Hogyan szabadult ki?

– Az őrök nem beszélnek, nagyuram. Úgy tűnik, hogy leharapta a nyelvüket, mielőtt porrá égette volna Pelchalice falvát. Hatszáz lélek. Ebben az évszakban ez az ötödik ilyen mészárlás.

84f51The-Family-Business-Fire

Oswald arca elszürkült. Még a rettegett “Kryta Őrült Királyának” vére is megfagyott ezen hírek hallatán.

– Azt pletykálják, hogy egy nő miatt történt. A Pelchaliceról szóló hírek feltüzelték a népet. Attól félnek, hogy Ön elvesztette az eszét…

Az Őrült Király Dribbinre nézett és felemelte egyik szemöldökét.

– Úgy értettem nagyuram, hogy a tömeg attól fél, hogy elhagytad normális, fejedelmi előszeretetedet a tiszta, állatias vérfürdő iránt.

– Hol van a fiam?

– A tróntermedben, nagyuram.

– Arcátlan kölyök, – sóhajtotta Oswald. – Ezt magam intézem el. Valamint annak is utánanézek, hogy miért nem működtek azok a szendvics-fák!

Dribbin meghajolt.

                                                                                                                                        

Oswald kicsapta a királyi trónterem ajtajait, hangja dörgött miközben átvágott a hatalmas, díszes csarnokon. – Azt akarod, hogy egy nő szeressen Eddie? Akkor elrabolod az apját, nem pedig legyilkolsz egy falut. Sosem figyeltél a tanításaimra.

Edrick Thorn herceg a trónon gubbasztott. Nyurga fiú volt, alig húsz, fején tüskés haj, ajkai és szemei szurokkal bekenve. Mint minden kivételezett fiúnak az ő korában, neki is kétfajta mimikája volt: mogorva és önelégült.

– Tudod, hogy gyűlölöm, mikor Eddienek hívsz. A nevem Edrick, – mondta haragosan. – Vagy Véres Herceg.

– Ne kezd ezt megint. Ez pont olyan kínos, mint amikor ‘Kínnagyúrnak’ hívtad magad. A király pedig nem te vagy, szóval szállj le a trónomról!

– Ha egy nap átveszem a helyedet, akkor hozzá kell szoknom a hatalom díszes kellékeihez. – Mondta vigyorogva Edrick a trónon ülve. – Egyébként meg, nem tudhatod, melyik nap lesz az utolsó, mikor királynak hívhatod magad.

– De miért Pelchalice? Tökéletes módja annak, hogy egy csőcseléket verbuválj össze, amit meg is tettél. Drága fiam, sose ölj meg embert, ha az nem része egy viccnek.

12facThe-Family-Business-Mad-King-Moon

– A vicc te magad vagy, beleértve a finomkodó módszereidet. Azt hittem értékelni fogod a dolgot.

Oswald félúton megállt. – Mi olyan vicces abban, hogy az alattvalóim megpróbálják lerohanni a kastélyt?

– Az, hogy én vezettem ide őket. Évekig játszadoztál az alattvalóiddal, a vicceid tárgyaivá tetted őket. Úgy döntöttem, hogy ez tökéletes módja lenne annak, hogy lezárjuk az uralkodásodat és elindítsuk az enyémet. A hírnevedet használtam ki, hogy beindítsak egy trónfosztást.

Oswald király felhördült, megragadta a herceget és lerántotta a trónról. Amikor a fiú a fényezett padlóra zuhant Oswald ráugrott, ujjával kifestett arcára mutatva.

– Az alattvalóimat megnyúztam, megégettem, felforraltam, nyársba húztam, kettétörtem, kivéreztettem, kizsigereltem, földbe döngöltem, megfagyasztottam és katapultba ültettem. De minden egyes alkalom egy csodálatos vicc része volt. Özönvíz a vidéki területeken? Szeget mindenki lábába! Az évszázad hóvihara? Lángoló törmeléket lőttünk a falusiakra, hogy melegen tartsa őket! Én törődöm az alattvalóimmal. Te csak a kardodat akarod véresen tudni. Nem vagy méltó a Thorn névre.

– Befejezted? – mosolygott Edrick. – Mert én tudom, hogy a kinti csőcselék még nem végeztek. Add fel uralmadat és akkor kimegyek és elzavarom őket, vagy megöllek ott ahol állsz és elhitetem velük, hogy én végeztem az Őrül Királyukkal. Akárhogy is, hajnalra enyém a trón. Addigra téged el is felejtenek.

Oswald elengedte fiát és elhátrált tőle.

– Érdekes ajánlat, fiam. Egy olyan… melyről nem gondoltam volna, hogy van hozzá elég eszed. Adj nekem időt hajnalig a döntésem meghozatalára.

– Nem, apám. Semmi trükk.

– Akkor egy kis halasztást. A kriptában vagyont érő hadizsákmány fekszik. Ritka ascaloni hosszú kardok, melyek sosem csorbulnak ki, egy teljes szett kézzel kovácsolt Nagy Dinasztia nap páncélzat. Legalább vess egy pillantást arra, mit örökölsz meg.

Edrick szájában összefutott a nyál. – Mutasd az utat, apám.

                                                                                                                                   

Ahogy beléptek a kriptába, Edrick már epekedve gondolt az egzotikus fegyverekkel és páncélokkal megrakott polcok soraira. Ehelyett, a pislákoló gyertyák fényei közt csupán egy díszes fémláda volt, melyben egy ember is elfért.

– Csalódtál? – kérdezte Oswald. – Most már tudod mit érzek veled kapcsolatban.

– Átvertél!

– Téged mindig könnyű volt bolonddá tenni. De van valamim a számodra. Gondolom hallottál már arról a dobozról.

Edrick arca új ábrázatot öltött: félelmet. – Az Őrület Burka [Shell of Insanity].

– Így neveztem volna el? Ó, ez borzasztó. Később adok majd neki egy másik nevet.

52c81WhatsIntheBoxBlog

– Az utolsó ember, akit bezártál oda, megette a saját arcát.

– Az igazat megvallva, az már haladás volt. – Oswald megragadta a fiát majd keményen térden rúgta, felborítva őt. – Utálom elmagyarázni a vicceket, de ez esetben megteszem. Ha bárki más így fenyegetett volna meg, akkor nyilvánosság előtt végeztem volna ki, árulás vádjával. De nem, az téged csak híressé tenne. Számodra valami sokkal rosszabbat gondoltam ki.

– Meg fogok őrülni odabenn!

– Talán ez majd végre igazi Thornt farag belőled. Ó, tessék egy kis búcsú lakoma. – Oswald benyúlt a zsebébe és egy maroknyi kukorica cukrot tömött a fia szájába, mielőtt belökte volna őt a ládába, lezárva annak fedelét. Oswald Dribbinért kiáltott, aki berontott a terembe, kezében egy ősi kötettel.

Miközben Dribbin kántált, láncok tekeredtek körbe a ládán. Mire végzett, a láda körbe volt fonva.

– Kesztyű nélkül ne érintse meg, Felség, – mondta Dribbin. – A védőmágia szárazra szív bárkit, aki a ládához ér. Uram, távol álljon tőlem, hogy megkérdőjelezzem…

– Küldd Istanba, – parancsolta Oswald. – Elhunyt feleségemnek, Zolának volt ott egy sivatagi sziget-birtoka. A nap süsse meg azt, mi megmaradt fiam elméjéből! Ó és Dribbin, az írnokaid menjenek le a levéltárba és töröljenek ki minden említést a fiamról.

Nagyuram, egy ilyen vállalkozás sok időt igényel és nem vagyok benne biztos, hogy teljesíteni tudjuk, mielőtt a kapuk ledőlnének. Az őrök és udvaroncaid már elmenekültek. Egyedül vagyunk, védtelenül.

Oswald a tanácsos fölé magasodott. – Az Őrült Király parancsolja! Még ha ez a kastély el is bukik, semmi sem marad abból a bukásból, melyet a fiam jelentett.

_______________________________________________________________________

Hajnalban Dribbin és az írnokok csatlakoztak Oswald királyhoz a trónteremben.

– Az irattárat megtisztítottuk, Felség. Olyan, mintha a fiad sosem létezett volna.

Oswald kitekintett a tömegre, ami a frissen áttört kapun özönlött be. Már csak idő kérdése volt.

Dribbin még hozzátette, – Ki merem jelenteni, hogy csak azok tudnak a fiad sorsáról, akik ebben a teremben tartózkodnak.

Az Őrült Király elmosolyodott, kihúzta kardját és Dribbin torkának szegezte tekintetét.

– Vicces, hogy ezt mondod.

_________________________________________________________________________

Az Edricket tartalmazó láda sosem érkezett meg Istanba. Ellopták és újra ellopták azt az egymást követő hadurak, szerencsejátékosok, papok és költők, kik mindannyian szörnyű véget értek. Története felkeltette a Nolani Akadémia tudósainak figyelmét, akik tanulmányozták az ereklyetartót, míg egy háború ki nem irtotta az iskolát.

A romok és évek között aludta álmát, mígnem egy vállalkozókedvű tudós beásta magát egy terembe, ahol egy lánccal körbetekert dobozt talált, ami csak őrá várt.

– Helló-helló, – mondta Magiszter Tassi miközben közeledett. – Ez meg micsoda?

ca687The-Family-Business-Reliquary

Eredeti cikk: GuildWars2.com

Reklámok
  1. 2013. október 20. - 21:27

    Megmagyarázták miért nem tudhatunk semmit róla a roleból, ügyes trükk :D Köszi a fordítást, most már nem tűnik marhaságnak a cukorral való legyőzése annak a kis ficsúrnak xD

  2. mivanmi!?
    2013. október 20. - 23:15

    cukorbeteg ?! :D azért

  3. 2013. október 21. - 09:50

    Hehe! Köszi!
    Imádom Oswald-ot! Kéne egy gyűjtemény a poénjairól :D

    • MaDFoX
      2013. október 21. - 10:11

      -Why do the Norn “Become the Bear”?
      -Because “Become the Arrogant Loudmouth” was already taken by the Asura.
      =D

      • Cecilia Sunshine
        2013. október 21. - 13:00

        “What do you call a sylvari who’s round and green? MELON-y!”
        Wikin mind fent van am. :D

  1. No trackbacks yet.

Itt és most várjuk a hozzászólásod!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: