Reklámok

Rox meséje

retribution

Rox abban a pillanatban hallotta meg a morajt, amikor a lökéshullám eltalálta a gerincét és egészen a tarkójáig futott. Megtántorodott, megfordulva pedig azt látta, amint porfelhő tör elő a bánya bejáratából.

A következő ütemnél a szíve kihagyott.

Bevillant egy emlék. Tullia cukkoló hangja visszhangzott Rox elméjében.

– Nonus, te tökfej! Miről beszélsz? – Tullia felegyenesedett, majd Nonus felé biccentett. – Sosem láttál te meztelen nornt.

– Mindenki látott már meztelen nornt. – Kuncogott torokhangon Nonus, miközben Tulliara, aztán Roxra pillantott. Csákánya éles hanggal ért célba, mintegy nyomatékosítva állítását.

A warband nevetése messzire hallatszot.

– Mi a helyzet az emberekkel? – Mordult fel Rufinus, a legionnaire-ük, miközben egy vasérccel teli vödröt emelt meg. – Inkább meghalnak, minthogy megváljanak a ruházatuktól.

– Ez igaz, – szólt közbe Horatia az alagút másik feléből. – Úgy hallottam, hogy a nappali öltözéküktől eltérő viseletben alszanak.

– Képtelenség! – kiáltott fel Rox. – Az valószínű csak a páncéljuk.

Nonus megrázta hatalmas szarvakkal díszített fejét. – Nem. Azt hallottam, hogy selyemben alszanak.

– Lehet, hogy a szegény szőrtelen bőrük kidörzsölődik, – találgatott Tullia, túlzott fintorral az arcán.

– Szerintem, – mondta Vitus, – a szemérmességük az, ami kidörzsölődik. Majdnem mint a tied, Rox. Leveszed valaha is azt a régi, rongyos alsóingedet?

– Aha, – mondta Rufinus meglökve Roxot a vállán, elég keményen ahhoz, hogy annak lépnie kelljen egyet. – Azóta viseled ezt a fahrar alsóinget, mióta végeztünk ott.

– Legalább az enyém még mindig jó rám, – válaszolt Rox, egy válaszlökéssel és egy vigyorral reagálva.

A warband folytatta munkáját, lesújtva a sziklára hangzavart hoztak létre a bányában, egy olyan zenei káoszt, mely Rox számára annyira ismerős volt, mint a saját szívverése. Szünetet tartott, a csákányára dőlt és figyelte a warband-jét – a Csákány [Pick] warband-et. Emlékek törtek a felszínre a kölyökkori szórakozásról, a fahrar-beli tanulásról, egészen addig, míg megkapták hivatásukat és kiválasztották warband-jük nevét.

Nonus ragaszkodott hozzá, hogy Tullia legyen Tullia Csákányorr [Picknose], Tullia erre azt mondta, hogy ő meg lehetne Nonus Csákánybolha [Pickflea]. Horatia a Csákányrühöt [Pickscab] ajánlotta alternatívaként. Nem meglepően, innen már csak lefelé vezetett az út, ami akkora nevetésbe fulladt, hogy az a barakkok vizsgálatát is magára vonta.

Végül mindannyian tiszteletreméltó neveket választottak, olyanokat, melyek kifejezték személyiségüket: Nonus lett Pickaxe, mivel ő szerezte meg elsőként, Tullia a Pickright nevet vette fel, Rufus pedig a Pickiron-t választotta. Vitus a Silverpick-et szerette volna, mert neki mindig különcködnie kellett, Roxot pedig egyhangúan a Pickheart névvel illették amiatt a képessége miatt, amiről Tullia azt szokta mondani, hogy “mindenkinek áttöri a szívét körülvevő páncélt”.

– Rox! – Rufinus megcélozta Rox fejét egy kaviccsal. – Ha már álmodozol, legalább hozz nekünk egy kis vizet. A vödör már száraz.

Rox megragadta a nagy faedényt, amellyel vizet húztak a bánya kútjából és vállára csapta csákányát. Mancsai minden lépéssel porfelleget vertek fel és ő belemélyesztette karmait, lassan sétálva, élvezve az érzést, ahogy átvágta velük a földet.

Devourer állatkája félig beásta magát egy meleg helyre, ahová beszűrődött a napfény a bánya bejáratán keresztül. Mocorgott és felnézett rá, ahogy közeledett felé.

– Shhh,- monta Rox. – Menj vissza aludni Skewer. Mindjárt visszajövök.

Kilépett a szabad levegőre és átvágott a bányán a kúthoz, közben a többi alagút bejáratot vizslatta, ahol más bányász warband-ek állomásoztak. Készen állva a támadókra, készenlétben tartotta a csákányát, az oldala mellett, mindig az oldala mellett – a kezdetektől fogva.

Rox szívverése újraindult és pániksebességre gyorsult.

– Omlás! – rikoltotta el magát.

A bánya felé futott, belevetette magát az omlásba, köveket lökve arrébb  a csákányát suhogtatva, elszánva magát az átjutásra. Por töltötte be az orrát és lepte el a szája belsejét.

– Tullia! – kiáltotta. – Nonus! – A rémület legyűrt minden észérvet, ahogy egy magányos jövő rajzolódott ki előtte fenyegetően.

– Kitartás! – utasította őket a legzordabb hangján. – Jövök! – Nem tudta elfogadni ami történik. Nem fogadhatta.

Újra és újra a nevüket kiáltotta, közben pedig a választ figyelte, az élet bármely jelét. – Horatia! Vitus! Rufinus, jelezzetek, ha hallotok! – Addig küszködött, míg a mancsai el nem kezdtek vérezni, míg a bánya főnöke végül el nem húzta onnan. – Ne!

– Az alagút, az egész, beomlott. – mondta a főnök olyan gyengéd hangon, amilyenre csak képes volt. – Elmentek.

– Nem, ők az én warband-em. Szükségem van rájuk. Nélkülük senki vagyok. Én… semmi vagyok.- Minden küzdeni akarás elszállt Roxból az utolsó szónál.

A főnök kivette Rox markából a csákányt majd arrébb dobta, hogy támogatni tudja, mikor az összeroskadt. Vas feje egy sziklán landolt, felszabadítva egy utolsó csengő hangot, amely együtt visszhangzott a bánya falain Rox gyötrelmes üvöltésével.

Eredeti cikk: GuildWars2.com

Reklámok
  1. Szolo
    2013. május 9. - 07:02

    Jó post. Egyetlen hibája, hogy a devourere szerintem nem volt a Flame&Frost előtt. Ezért is volt gondban, hogy mit csináljon a mellé szegődött devourerrel. Egyébként tényleg nagyon jó történetet írtál.

    • Endrosz
    • 2013. május 9. - 07:39

      Lehet, hogy hülyeséget mondok, de mintha Rox egy pet nélküli ranger lett volna és asszem még mondja is a devourernek, hogy ne kövesse, nem akar több társat elveszíteni.

    • nathriel01
      2013. május 9. - 08:02

      Én csak fordítottam, ott a link a cikk végén. :) Amúgy, a devourer valószínűleg szintén elpusztult az omlásban, mert annak az alagútnak a bejáratánál “napozott”, amelyik beomlott.

      • 2013. május 9. - 08:39

        Igen, erre akartam én is kilyukadni.

  2. 2013. május 9. - 07:37

    Szeeeegééény :/
    Köszi a fordítást. :)

  3. Ely
    2013. május 9. - 16:12

    Igen, a régi petje volt Skewer. Ő is elpusztult a warbanddel együt. Azért nem aakrt többé semmi társat.
    A living storyban a keltetőnél találja Frostbite-t, és a végére megtartja, ő lesz az új pet.

  1. No trackbacks yet.

Itt és most várjuk a hozzászólásod!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: